Товaрищи, конец! – Elvtársak, vége!

Vasárnap választott az ország, igazából az eredmény előre borítékolható volt. A papírforma bejött, szinte mindenhol tarolt a narancs, Pest pedig részben újra vörös lett. Talán ez az egyetlen dolog, aminek örvendezhetnek az összegründolt baloldali együttműködés politikusai és szimpatizánsai.

Egy olyan választási kampánynak lett vége, amelyet a Fidesz még február elején, a Simon-ügy bedobásával lerendezett. Az MSZP volt alelnökének dugi 240 milliója, bissau-guineai útlevele, majd az újabb és újabb eltitkolt számlák körül kipattant botrány, akkora hullámokat vert a magyar belpolitika sekély tengerében, hogy amellett bármi más csupán egy jelentéktelen balatoni viharnak számított. Az egész baloldal elmúlt két hónapja nem szólt másról, minthogy a Simon-botrányból rájuk fröccsent ürüléket valahogy megpróbálják lemosni magukról. Persze, erre esély sem volt, ezt ők is jól tudták, de azért sikálták szorgalmasan a barnafoltos gatyákat, hátha mégis összejön.

Egy ekkora zakó után, mint a narancs és vidéken a kettős kereszt vasárnap rájuk mért minimálisan elvárható lenne, hogy kipihenve a hétfői másnaposságot, önértékelést tartsanak, egyelőre azonban ennek még nyoma sincsen. Gyurcsány házi cipőpucolói a választók anyázásban találták meg a probléma megoldását, ezzel is igazolva, hogy ők valami teljesen más, a valóságtól már régen elszakadt párhuzamos dimenzióban tengetik mindennapjaikat, de nyugodjunk meg, nem sokkal jobb a helyzet a szocialistáknál sem.

Az MSZP-ben egyszerűen nem értik, hogy a választók többségének a jelenlegi garnitúrájuknál még a felcsúti stadionépítő is sokkal jobb és hitelesebb alternatívát jelent. Pedig a pofonegyszerű megoldás már régóta ott hever az orruk előtt. Végre ki kellene állniuk az emberek elé és megmondani az igazságot, végre beismerni, hogy mi tök hülyék vagyunk ehhez, nekünk ez nem megy. Kinézhetnénk a listájuk végéről, olyan új arcokat akiket országosan alig-alig ismernek. Olyanokat, akiknek biztos nincsenek eltitkolt százmillióik, olyanokat, akik nem tudhattak az illegálisan felhalmozott Simon-vagyonról, olyanokat, akik nem állítják magukról azt, hogy van két diplomájuk, amikor valójában egy sincs. Ha nekik átengednék az elnyert mandátumokat, akkor talán elkezdődhetne a megújulás a baloldalon.

Ez azonban azt is jelentené, hogy a jelenlegi szocialista elit végleg visszavonul, és örökre felhagy a politizálással. A parlamenti munkában való részvételre pedig a továbbiakban legfeljebb az Országház konyhájában mosogatóként lenne lehetőségük, ugyanis az már tisztán látszik, hogy ez a maximum, amire talán jelentősebb hiba nélkül alkalmasak is lennének.

Persze mindez nem fog megtörténni, Mesterházy és társai addig fognak kapaszkodni nehezen megkaparintott székecskéikbe, amíg csak lehet. Nekünk pedig nem lesz más dolgunk, mint időről időre kipattintani egy sört és nézni a szocialisták vergődését. Mosolyogni az újabb és újabb botrányokon, és tippelgetni, hogy ki lesz a következő Simon Gáborhoz hasonlóan leterített vörös nagyvad. Mert abban biztos vagyok, hogy vannak még bőven, a kérdés csupán annyi, hogy a Fidesznél mikor adják majd ki rájuk a kilövési engedélyeket.

Jurenkó Ferenc
Ferkusz
(jobbegyenes)

Bal-Rad komm: Félig érthetünk csak egyet Ferkusz örömódájával.
A-Товaрищи, конец!-rikkantás már nagyon-nagyon hamisan cseng. A Maszopot és a köréje verbuválódott rablóbandákat leelvtársazni nagyon-nagy ostobaság! Ezen az alapon a döbrögista horda ugyanúgy illethető ezzel a jelzővel mint az ellenmaffia, és valójában a szó eredeti jelentését értelmezhetik alatta csak. Ugyanis a “tavarisi” az az orosz nyelvben a piacon “egy gyékényen áruló” kereskedőket jelenti.

(A “tavar”=áru, a “tavarisi” pedig árusok.) És hát ki vonhatná kétségbe azt, hogy ezek a jeles csoportosulások-a Maszoptól a döbrögista hordáig-a “világpiacon” egy gyékényen árusitották ki Magyarországot, árulták el a hazát és nemzetet, és fosztogatták-fosztogatják a magyar népet. Szekfű, narancs, tulipán, madár, vagy kalász, kettős kereszt, vagy csak sima-egyre megy, egyre ment. A Dávid-csillag alá dolgozott mind!

Döbrögi ügyesebben sáfárkodott megkaparintott hatalmával. Nem csak rabolt és osztogatott-darálta is az ellenmaffiát! Rendesen. Nyilvánvaló, hogy az többé SAJÁT EREJÉBŐL politikai tényező már nem lesz Banditisztánban! SAJÁT ERŐBŐL MÁR NEM!

Ám a döbrögista örömóda elhamarkodottnak tűnik. Kétmillió szavazat a nyolcmillióból a hordára hozhatott újabb kétharmadot, és ezt lehet akár Fényes Győzelemként is aposztrofálni! De ez csak a mandátumok számában fényes győzelem-amúgy komoly figyelmeztetés.

HATMILLIÓ SZAVAZÓ NEM A DÖBRÖGISTÁKRA SZAVAZOTT!

MINIMUM NÉGYMILLIÓ MAGYAR NEM SZAVAZOTT!

MINIMUM HATMILLIÓ NEM SZAVAZOTT A DÖBRÖGISTÁKRA!

MINIMUM ÖTMILLIÓ (akik szavaztak vagy nem szavaztak!) A DÖBRÖGISTÁKRA IS KIMONDTA EZÁLTAL: “TAVARISI KONYEC!”

Ezzel pedig az egy gyékényen árulókra gondol! (És az irás szerzőjével ellentétben nem a kommunistákra!)

Pedig Döbrögi Debrecenben “kommunistázott” egy jóizűt! Dacára annak, hogy ő is tisztában van-volt a jelző ellenmaffiára vonatkoztatható jelentésével!

NEM KOMMUNISTÁKRA, HANEM KONKURRENCIÁRA GONDOLT Ő!

Most szépen bedarálja őket! Jó egészséget és kitartást, meg erőt kivánunk neki ehhez a munkához! Meg sikert!

NEM DÖBRÖGIN, NEM IS AZ ELLENMAFFIÁN MÚLIK, HOGY A SZÁNDÉK CSAK SZÁNDÉK MARAD!
(Lassan elmúlt négy nap a Fényes Győzelem óta! De még SENKI számottevő “jóbarát” nem gratulált a Nemzet Patkányának, Banditisztán Korlátlan Urának a diadalhoz! Márpedig ez eléggé intő jel!)