-
LEGFRISSEBB
- Mindaddig, amíg…
- Jelzés Barátainknak!
- Nagy a durca! Pedig MI ÁLLTUK A CECHET!
- Még az ablakokban is migránsok lógnak a Keleti pályaudvaron!
- A csendes Donbassz!
- Nyüszög az amerikai prérikutya!
- Új a rekord!
- Telefonon átbeszélték…!
- Talán…
- Rémisztő nyugdíjkilátások
- Alighanem megvan az új napi csúcs!
- Látszik a fény az alagút végén?
- “Új magyar ikon” termett a röszkei síkon!
- Van-e annyi jogom Magyarországon, mint egy …?
- Dán reccs!
- Donbassz
- (nincs cím)
- Megvan a ránk kimért penzum
- “Az a bizonyos” video
- Az ÁSZ kiszámolta…
- Röszke élőben!
- Röszke
- Kiútkeresés?
- A röszkei “hősnő”
- “OKTATÁSÜGY”!
- A mai létszámjelentés
- Idegen! “Ha Magyarországra jössz…!”
- “…ez Allah rendelése!”
- Pintér nem akar távozni
- A röszkei őrület!
KIEMELT…
Archivum
MTI Hírfelhasználó
BEJEGYZÉS NAPTÁR
Amikor még 15 forint volt az étlap legdrágább tétele
A Csendes Étterem, Söröző étlapja – 1969. augusztus 11., hétfő
A Görög Kancsó Étterem étlapja – 1970. február 13., péntek
Az Ádám Söröző étlapja – 1971. január 6., szerda
Az Alföldi Kisvendéglő állandó étlapjai – 1974. november és december
Az árak annál inkább. A lebbencsleves ma 790 Ft, ami 179-szer több mint 1974-ben volt. A gombafejek rántva, rizs, tartár 1974 decemberében 20,40 Ft, 2015-ben 1780 Ft. Ez „csupán” 87-szeres árnövekedést takar. A „Kisbojtár kedvence” 1974-ben az egyik legdrágább étel (22,50 Ft), 2015-ben már csak a sokadik. 2550 Ft-os árával nominálértéken 113-szor kerül többe, mint egy emberöltővel ezelőtt. 1974-ben még nem volt szervizdíj. Ma ez 10%, viszont lehet bankkártyával fizetni, ingyenes WIFI-t használni és összehasonlítani a hajdani lebbencslevest a maival.
Kategória: HÍREK | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.
Klassz,hova akart kilyukadni?Mert a mostani fizetésemböl a mocskos nyugaton full extrás mercit vehettem volna.Szép cikk nosztalgikus,de köze nincs a rendszerhez.Apró de lényeges szempont.
Admin:
A MOSTANI rendszerhez valóban nincs köze! Tényleg egy apró, DE LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG!
A múlt rendszerben nem lehetett pofázni. Viszont volt munkahely, volt hol lakni, senki nem éhezett és lehetett előre tervezni a jövőt….A mostani rendszerben lehet pofázni! Élje! Éljen! Éljen!
Na , na ! Ne pofázz, mert lehallgatnak. Az új azonósító rendszer bevezetésével, pár secundum alatt bármely hatóság tud rólad mindent, és tudjuk amit terveznek az már működik közben.
mai nyugat nagyvarosi ipari futter draga es veszelyes az egesegre.
A Mc, Burger kingek, Kebab inbissek amik meg elfogadhato äron öntik
az ipari veszelyes hulladekot elelmiszer gyanant.
Magyarban meg lehet bizonyos helyeken,normal fözött eteleket foyasztani
osztrak fizeteshez merten,elfogadhato äron. ami 2 szemely 6ezer Ft .
Az éttermi árak az átlagfizetéshez voltak igazítva. Nem volt turizmus, idegenforgalom (szerencsére) azt a pár külföldit, aki mégis itt töltötte sz idejét, ellátta a számukra létesített vendéglő és bár, jól kiképzett nemzetbiztonságiak megfigyelésével kiegészítve. A lényeg nem is az árak nagysága, vagy kicsinysége, hanem az általános helyzethez való viszonya. Abban az időben, amikor évente több tízezer állami lakás épült, a fiatal munkásoknak házasság esetén jó esélyük volt olcsó bérű állami lakás kiutalását megkapni, ezért a takarékoskodás mellett nem kellett fogukhoz verni a garasokat, viszonylagosan sokkal többet költhettek egyéb dolgokra, például vendéglőkre. Az utazás szinte ingyenes volt, a víz, villany szintén jelképes összegbe került. Ma rezsinek mondják, mely az átlagfizetés tetemes részét elviszi. Tehát csalóka dolog az akkori átlagfizetéshez mérni a vendéglői árakat, mert nem volt mögötte az az óriási egyéb terhelés, ami ma általános. Az átlagember nem volt elkényelmesedve, építkeztek, dolgoztak, sokszor több tíz kilométerről jártak be az üzemekbe kerékpárral. Az olimpiákon taroltunk, ifjúsági táborokkal volt tele az ország, és ami a legfontosabb, jó volt a közösségi szellem. Nem volt sem Mercédesz, sem Audi (és más szemét), de működtek a csónakházak, a repülős egyesületek, a horgászegyesületek és senki sem dolgozott vasárnaponként. Mindez fillérekért, melyeket ma meg sem lehet fizetni. Tehát volt miből vendéglőkbe járni.
Amire emlékszem gyerek koromból, az a Móricz Zsigmond Körtérnél lévő “Lordok háza” Biztos nem ez volt a rendes neve, de ezen a néven volt a környéken ismert. Ez egy önkiszolgáló étterem volt és úgy emlékszem, hogy csak etetőknél lehetett állva enni, asztalok nem voltak.
A másik amire emlékszem a Bukarest étterem volt a Bartók Béla úton. Nagyon szerettem a kukorica levest. 1975 körül.