Gyerekkoromban anyám mindig mondta: „fiam szakmát tanulj, azt senki nem veszi ki a kezedből!” Tévedett, mert 59 éves koromban munkaadóm figyelmen kívül hagyva életkorom általi védettségemett, s azt is, hogy szakszervezeti tisztségvieslő voltam, embertelenül az utcára dobtak.
Anyám azt mondta szakszervezeti tisztségviselő koromban: „fiam ne állj oly keményen a dolgozó mellé, mert ha kirúgnak érte, egy dolgozó sem áll melléd!” Igaza lett! Kirúgtak, de a dolgozók hátat fordítottak nekem! Megkérdeztem néhányuktól: én védtem a ti érdekeiteket, ti vajon miért nem álltok ki mellettem? A válaszuk annyi volt: azért, mert akkor minket is kirúgnának! A válaszuk érthetetlen, de részben elfogadható manapság ebben az országban, ahol a dolgozók közül sokan félelemben élnek, sokakat félelemben és ezzel együtt csendben tartanak.
Anyám azt is mondta gyerekkoromban: „fiam tanulj, mert különben utcaseprő leszel” A jóslata bejött. 60 évesen az utcát söpröm, 42 éves szakmunka után! Mondják, hogy a munka nemesít, no de azért nem érzem királynak magam. A munkaügyi központtól kaptam egy levelet, melyben közölték: az Ön számára kedvező állásajánlat érkezett. Közmunkába alkalmaztak és közölték velem: ha nem fogadom el, megvonják az álláskeresési segélyemet. A közmunka járadékom havi 36 ezer forint, napi hat órában söpröm az utcákat, ismerősök jönnek-mennek mellettem, értetlenül néznek, csodálkoznak.
És felmerül az emberben a kérdés: Ez a demokrácia? Ez a jövőkép? Ez a munkahelyteremtés? Joggal kérdezhető mindez a kormánypárti képviselőktől. Ha normális munkát nem tudnak adni, akkor nem kellene átgondolni a nyugdíjazást? Szerintem tényleges nyugdíjba kell helyezni a 60 éves férfiakat és az 55 évet betöltő nőket. A közmunka ugyanis a nyugdíj előtt állók és a fiatal pályakezdők számára sem megoldás. Az ezért kapott pénzből megélni nem lehet, a szegénység a szellemi leépülés és a betegség melegágya lehet. Be kellene látni a kormánynak: ha az országot fel akarja rázni és működőképessé akarja tenni, gyors gazdasági reformot kellene végrehajtani. Nem politikai „kabarék” kellenek hanem gazdasági szakértők! A politikai csetepatékból elege van a népnek! A túlnyomó többségnek nem az a fontos, hogy melyik párt van hatalmon, hanem az, hogy a népnek van-e kenyere vagy nincs! A miniszter szó szolgálót jelent, hát tegyenek is a nép asztalára, ne csak elvegyenek!
(sonline)
Bal-Rad komm: A politikus tanmeséje: Anyám mondta nekem: “Fiam! A munkát meg a sarat kerüld!-mert attól csak koszos leszel! Megélni meg nem tudsz majd belőle!” Ezért lettem én politikus! Még hogy én szolgáló? Mint amit ez a prosztó mond?
Hát szolgáljon ő-engem!
ENGEM-A POLITIKUST!
Kedves szakmunkás barátunk!
Tudod ki volt ebben az országban az UTOLSÓ szolgáló politikus?
A melósgyerek Kádár! Az irógépszerelő Kádár!
Azt nem tudjuk, hogy Kádárnak mit mondott az édesanyja?- útravalóképp!
De azt tudjuk, hogy mit mondott egyik szerkesztőnk láttán egy lakótelep átadásakor. (Akkpriban még épültek lakótelepek!)
Odafordult a kiséretében lévőkhöz: “Látjátok elvtársak?! Ő a lényeg! A melós!”
“…a dolgozók hátat fordítottak nekem! Megkérdeztem néhányuktól: én védtem a ti érdekeiteket, ti vajon miért nem álltok ki mellettem? A válaszuk annyi volt: azért, mert akkor minket is kirúgnának! A válaszuk érthetetlen, de részben elfogadható manapság ebben az országban, ahol a dolgozók közül sokan félelemben élnek, sokakat félelemben és ezzel együtt csendben tartanak… felmerül az emberben a kérdés: Ez a demokrácia? Ez a jövőkép? Ez a munkahelyteremtés?”
Bizony ez! De Te akartad! Te szavaztál a “demokráciára”! A rendszerváltásra! A szép Új Világra! Hát megkaptad! Élvezd hát!
MEGÉRTE? EZT AKARTAD? EZT AKARTUK?
HA ESETLEG CSALÓDTÁL VOLNA!-ÉS NEM EZT AKARTAD!-ÉS VÁLTOZTATNI AKARSZ!-adunk egy tippet a jövő évi “választásokra”:
MAGYAR MUNKÁSPÁRT!
Na! Azt ikszeld be szaki! (És súgd tovább a tippet! És fel a fejjel! “Jön még kutyára kamion”!)
Bal - Rad 