Banditisztáni egészségpiac-egészségügy helyett!

A mentők gyakorlatilag egy „kockás papíron” tartják nyilván, melyik kórházba vihetik a beteget. Már ha adott intézmény hajlandó fogadni és nem kell könyörögni, ide-oda szállítgatni a súlyos sérültet.

A napokban több eset is bejárta a sajtót, amikor a mentők fél órát könyörögtek a kórházaknak, hogy fogadják az infarktusos nőt, vagy órákig keringtek egy idős asszonnyal Budapesten, mire végre kórházi ellátáshoz jutott. Az ügyeletes kórház ugyanis megtelt, a többi pedig a területi elv alapján visszautasította az ellátást.
Hova vihetik?

„Magyarországon belül két ország van: a vidéké és a fővárosé” – magyarázza a helyzetet a Népszabadságnak Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség leköszönt elnöke. Míg a vidéki kórházaknak mindig minden beteget fogadniuk kell, addig a fővárosiak időszakosan látnak el sürgősségi feladatokat. Januártól a közép-magyarországi régióban – idetartozik a főváros – a mentőszolgálat tartja nyilván, hogy hol van üres kórházi ágy, vagyis a beteg elhelyezéséről e régióban mindenképpen a mentőszolgálatnak kell gondoskodnia. Mivel az informatikai fejlesztések elmaradtak, a gyakorlatban ez hajmeresztő módon történik.

A mentésirányító reggelente „kockás papíron” kapja meg az üres ágyak listáját, és napközben a kórházak jelzései alapján, manuálisan tartja számon, mikor, melyik ágyra került beteg, és hol marad még szabad hely – írja a lap. A beteghez kiérkező is ebből a nyilvántartásból tudja meg, ha telt házat jelentett az ügyeletes kórház, meg azt is, hogy még hol próbálkozhat. Előfordulhat, hogy a legközelebbi helyen ugyan ágy van, de orvos már nincs.
Nem érdekeltek…

Van olyan is, hogy a mentők végül feladják az alkudozást, inkább nekiindulnak, és a fővárosból Tatabányáig vagy Székesfehérvárig viszik a beteget. A Népszabadság a fővárosi kórházi főigazgatóktól azt is megtudta: vannak olyan intézmények, amelyek egyszerűen kibújnak az ügyeleti ellátásból. Ezt úgy érik el, hogy akkor, amikor szinte még el sem kezdődött a nap, máris jelzik: tele vannak, nincs több helyük.

Az új államtitkártól az érintettek azt várják, hogy rendezi a problémát, s fordít egyet az érdekeltségen. Hiszen most senkinek nem érdeke a súlyos eseteket az ügyeletestől átvállalni. A feladattal járó finanszírozás ugyanis nem követi a beteget.
(hir24)

Bal-Rad komm: “…Már ha adott intézmény hajlandó fogadni és…”-ha az első kérdésre, miszerint VAN-E ÉRVÉNYES BIZTOSITÁSA?-megnyugtató választ kap a kórház, valamit “mókolnak” a betegen. Ha kilátásban van valami “pluszféle”-még gyógyitani is hajlandók.

De mi van akkor, ha a betegnek nincs biztositása? (Mert NAGYON SOK ilyen magyar van!)
No!-akkor igencsak faramuci helyzet van! És még olyanabb lesz!

Az ország gazdasági leroggyantásával az egészségügy szükséges finanszirozása finoman szólva is akadozik!
Ott tartunk, hogy az ALANYI JOGON JÁRÓ ellátás már csak emlék!
Annak a “rohadt kommunista diktatúrának” az emléke!
Demokráciában élünk! Piacgazdaságban! Egészségpiac van!

HA VAN PÉNZED-GYÓGYULHATSZ!
HA NINCS PÉNZED-DÖGÖLJ MEG!

És ez igy van rendjén!

És ez igy van rendjén?