Áder döbbenetesen álszent újévi beszéde

A köztársasági elnök újévi beszédében a magyarok egymás iránti odafigyelését, egymás sikerének elismerését nevezte a legfontosabbnak a 2015-ös évben.

„Hozzon könnyebbséget az új esztendő a szükséget szenvedőknek, egészséget a betegséggel küzdőknek, sikert és békességet szeretett hazánknak” – ezt kívánta Magyarország elnöke újévi köszöntőjében, amely 2015 első perceiben hangzott el. Áder János jó kedvet, bőséget kívánt Magyarország minden polgárának és a magyar nemzet minden tagjának.

Az államfő azt kérte ünnepi beszédében, hogy „ne csak a mellettünk lévő barátainknak és szeretteinknek szorítsuk meg a kezét, de lélekben nyújtsunk kezet minden magyarnak, mindenkinek, akinek fontos nemzetünk sorsa és boldogulása, hiszen 2015-ben olyan évet is köszöntünk, amelyben 25 esztendős – negyedszázados – lesz a közös álmainkból megszületett szabad, független, demokratikus Magyarország”.

A köztársasági elnök röviden értékelte a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadot.

„25 évvel ezelőtti nekigyürkőzésünknek, közös elszánásunknak, kitartásunknak hála az 1990 után született nemzedékeknek már nem kellett megismerniük, milyen az élet egy olyan országban, ahol vasfüggöny választ el minket Európa nyugati felétől. 25 éve magyarok milliói által régóta vágyott új korszak, a szabadság korszaka kezdődött el hazánk történetében. 1990 ezért ezredéves történelmünk legfontosabb mérföldkövei közé tartozik” – mondta az államfő.

Áder János úgy látja: „az elmúlt negyedszázad tanulsága, hogy ne mindig csak azt nézzük, ki menne balra vagy ki menne jobbra közülünk, hanem hogy merre van előre”.

A köztársasági elnök arra kérte hallgatóit, hogy „az előttünk álló esztendő minden napján nagyobb tisztelettel legyünk a másik iránt, hogy jobban megbecsüljük egymás teljesítményét, minden jóravaló és jóra törekvő magyar ember személyes erőfeszítését”.

De kiknek a teljesítményét kellene jobban megbecsülnünk Áder János szerint?

„Az orvosét, aki gyógyít és életet ment. A tanárét, aki jó szóval oktat, de játszani is enged. A biztonságunkért szolgálatot teljesítőkét. A földet megművelőkét, a kétkezi munkából élőkét, a vállalkozókét, akik értéket teremtenek. A szülőkét, akiknek gondoskodása nélkül az ifjabb generációk nem tudnák a szabadság adta lehetőségeiket kibontakoztatni. A nagyszülőkét, akiknek bölcsessége, élettapasztalata nélkül újra és újra elkövethetnénk azokat a hibákat, amikért a korábbi nemzedékek már súlyos árat fizettek” – sorolta a megbecsülésre méltó példákat a köztársasági elnök.

„Miért ne tehetnénk olyan fogadalmat, hogy az előttünk álló esztendőben még az eddiginél is jobban tiszteljük egymásban az embert, a magyart? És miért ne egészíthetnénk ki újévi fogadalmainkat azzal, hogy mindennapi életünk részévé tesszük természeti környezetünk védelmét, hiszen nem a természetnek van szüksége ránk, emberekre, hanem nekünk, embereknek van szükségünk az életünk forrását jelentő természetre?” – tette fel újévi kérdéseit néhány perccel éjfél után a köztársasági elnök, aki Krúdy Gyula szavait ajánlotta az őt hallgatók figyelmébe, arra kérve honfitársait, hogy ne késlekedjenek „könnyet letörölni, gyermekkacajt élvezni, elesett embert talpra segíteni. Szegénységet enyhíteni, magányosan sírdogálókat gyengéden felkeresni. Rongyos gyermeket átölelni, a homlok mély redőit elsimogatni.”

(MTI)

Bal-Rad komm: Magyarország elnökének álszent beszéde tipikus borvedelés vízprédikálás közepette!

“…25 évvel ezelőtti nekigyürkőzésünknek, közös elszánásunknak, kitartásunknak hála…”-mi így folytatnánk: nyomorba, szolgasorsba, kilátástalan gyarmati létbe taszítottunk benneteket! Elsikkasztottuk ORSZÁGOTOK ÉS HAZÁTOK JAVAIT! Mi jól élünk!-és szolgáljatok minket az előttünk álló esztendőben is oly híven, mint tettétek azt negyedszáz esztendőn keresztül! NEM ÉRDEMELTEK JOBBAT! ERRE SZÁMÍTSATOK!