Saját kardjukba dőltek a valcmanista latrok

Magdalinovkánál ma délelőtt lezajlott a donbasszi háború minden eddiginél legvéresebb testvérharca.

A népköztársaságiak ijedten ugráltak talpra fedezékeikben, mert azt hitték itt a vég! Majd megnyugodtak, és álmélkodva nézték és hallgatták a magdalinovkai csatát. Ami nem ellenük irányult.

Történt ugyanis, hogy a faluban lévő valcmanisták felfigyeltek egy konvojra. Egy népköztársaságira. Volt abban hat tank, meg egy csomó teherautó. Fellobogózva mind! – ahogy az illik. Minden járművön Újoroszország zászlaja lengett. Ez a konvoj pedig egyre csak közeledett Magdalinovkához. A faluban lévő latrok nagy fogásban bízva, csapdát állítottak a gyanútlan konvojnak. Amelyik magabiztosan törtetett be a faluba. Mikor aztán már elérhető közelségbe kerültek, lesből lecsaptak a “szakadár” konvojra.

Aprócska hiba volt csak. A konvoj is latorkonvoj volt. Csak elfelejtették közölni a magdalinovkai pribékekkel, hogy a zászlók azok megtévesztésül vannak kirakva. Azok meg nem tudtak a cselről. Hár lerohanták a “tőrbe csalt” testvéreket.

A falutól négy – öt kilométerre dekkoló igazi köztársaságiak a lármára egy idő után segítséget hívtak, hogy bemennének a faluba, megtudakolni a fölfordulás okát. Éppen a harci zaj csendesülésekor érkezett meg három tank, meg három BMP segítség. Közeledtükre a magdalinovkai latrok végképp megzavarodtak. Merthogy ezeken a páncélosokon is újorosz zászlók voltak. És mivel időközben – de rájuk nézve végzetesen későn – rádöbbentek a tévedésükre, minddel végeztek. Erre fel megint jön egy konvoj! Ugyanolyan! Már végképp nem ismerték ki magukat, csak amikor kaptak a friss jövevényektől egy kis beköszönést.

De akkor meg már hangulatuk nem volt semmihez. Meg is adta magát harminchét eleven, meg tizennyolc sebesült pribék. Féltucatnyival pedig a megtámadott testvérek végeztek.

A sokat látott és tapasztalt népköztársaságiak is borzongva szemlélgették – és még mindig szemlélik – az iszonyatos pusztítást. Az utolsó szálig minden tankot és teherautót megsemmisítettek magdalinovka “védői”! Hat fűbe harapott cimborájuk mellé – becslések szerint – legkevesebb nyolcvan testvért nyírtak ki. Tienegy “álfelkelő” súlyosan megsérült. Még ha élve meg is fogjákúszni a bulit, futballozni akkor sem lesznek képesek soha. Legfeljebb nézni.

Magdalinovka pedig az ölébe hullott a népköztársaságiaknak. Felszabadították a megszállók. A milicisták viccesen meg is kérdezték néhány latortól, hogy nem – e lenne kedvük átigazolni hozzájuk, merthogy mesteri módon lerendezték sajátjaikat.

Válaszul volt egy kis Valcmanozás meg kurvaanyázása Maradék – Ukrajna elnökének, de a milicista létszám nem gyarapodott. Olyanra már volt példa a donbasszi háborúban, hogy a latortüzérség sajátjait pusztította. De olyan, hogy közvetlen harcérintkezésben irtsák egymást a valcmanista pribékek! – még nem.